Megérteni Chopint? – Bocsánat, de ez túl komoly nekem, és különben is hétvége van!
Szerencsére mégis meggyőztem magam és elmentem a budapesti Lengyel Házban megtartott lengyel nemzeti táncok workshopjára, amelyre Danusia Misiąg-Ollár barátom, a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületének kulturális szervezője hívott meg.
Amint egy kicsit jobban megismertem a programot (lásd a szöveg a dobozban), nem is tehettem mást, mert mazóviai gyerekként, akinek gyökerei Przysuchában, Oskar Kolberg szülőföldjén vannak, és aki minden évben hallgatta a Kolberg-napok koncertjeit, nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy meghallgassak és megtanuljak egy hagyományos obereket. Igen, bár szégyellem bevallani, de a lakodalmakon és különböző népi játékokon való részvétel nálam nem hozta meg a kívánt eredményt, és bár szeretem hallgatni az obereket, táncolni nem tudom. Vagy inkább nem tudtam, mert Urunk 2023. évének szeptember 23. napján, Iga Fedak türelmének köszönhetően, aki férjével, Jakubbal együtt vezette a foglalkozásokat, végre megtanultam, hogyan kell pörögni az oberek bonyolult ritmusára.
Oktatóink, a Fedak Band egy katowicei családi zenekar. A képen látható csinos Iga és a sármos Jakub mellett az együttes tagja Jakub húga, a sokoldalúan tehetséges Karolina Fedak is. Lehetetlen röviden leírni ennek az együttesnek az egyediségét, meg kell hallgatni őket és táncolni velük. Iga csodálatosan természetes, zengő hangja és Kuba mesteri hangszerkezelése, de mindenekelőtt az a hamisítatlan hitelesség, ahogyan a folklórhoz viszonyulnak, az a tisztelet és szenvedély, amellyel a népzenét népszerűsítik, mindenkire hatással van, még sokáig az esemény után is. És nem csak a lengyelekre. Pénteken a Fedak zenekar hasonló tréninget tartott, majd az Aranyszegi táncházban egy néptáncesten játszott, és természetesen már az elején elnyerte a városi néptáncos rendezvények magyarországi kedvelőinek szívét. Tudom, mert Danusia, mint szervező, kapott egy levelet tőlük, melyben megköszönték és dicsérték Iga és Kuba munkáját.
Bizonyos értelemben ez a levél mutatja, hogy miért is született meg egyáltalán az ötlet, hogy ilyen eseményeket szervezzünk. Az a tény, hogy a magyarok ismerik és értékelik saját népi kultúrájukat, és különösen a zenéjüket, minket, Magyarországon élő lengyeleket kicsit irigykedésre késztet. A gyerekek szó szerint az óvodától kezdve tanulnak népi éneket és táncot. Budapest hemzseg a táncházaktól, ahol természetesen élőben játszanak népzenét. Nekünk lengyeleknek nagy hiányosságaink vannak ezen a téren, pedig Chopin, aki Lengyelországot az egész világon híressé tette, szerette ezeket a kujawiak-ot, a mazurkákat és az obereket. Végigjárta a lengyel falvakat, és magába szívta ritmusaikat és dallamaikat, melyek lenyűgözték őt. Ha nem így lett volna, nem szőtt volna népzenei témákat a műveibe. És ez volt a második ok, amiért a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete úgy döntött, hogy segít az itteni lengyeleknek megérteni Chopint, mert – ahogy kedves barátom mondja – Chopint nem lehet megérteni a nép kultúra nélkül.
Az eseményen zajló sokféle tevékenység (tánc- és zeneelmélet, oktatófilmek, archív felvételek népi együttesekről és nem utolsósorban gyakorlatok és játékok), valamint a Fedak együttes teljes szakmai felkészültsége (Iga etnológus, etnomuzikológus és néptáncoktató, Kuba pedig multiinstrumentalista, pedagógus és zeneszerző) eredményeképpen Chopin népi kultúra iránti vonzódása végre értelmet nyert számomra, és apránként kezdtem ezt meglátni a zenéjében is.
Kiderült, hogy ezeket a komoly témákat, amelyektől eddig féltem, meg lehet érteni, ahogyan az is világossá vált, hogyan táncolhatja egyszerre két-három ember egy oberek bonyolult ritmusát úgy, hogy közben nagyon is jól szórakoznak. Remélem, hogy ez az első alkalom idővel olyan rendezvénysorozattá válik, amelynek célja nemcsak Chopin megértése, hanem az is, hogy a Lengyel Házból időről időre lengyel táncház legyen.
Artykuł został napisany w ramach projektu Akademia Dziennikarstwa Obywatelskiego na Wschodzie
Olvassa el ezt a cikket lengyelül is
“Publikacja wyraża jedynie poglądy autora/ów i nie może być utożsamiana z oficjalnym stanowiskiem
Kancelarii Prezesa Rady Ministrów.”